Megköszönöm Nemes Katalin testvérünk által küldött verset.
Örömmel
küldöm tovább! Bíztatok mindenkit hasonló lelket, összetartozásunkat
erősítő, közös érzéseinket - örömünket és fájdalmunkat, hitünket és
reménységünket - kifejező üzenetek megosztására. Legyen számunkra a
bizonyságtétel lehetősége, keresztyén szolgálatunk "kötelessége", hogy
minél szélesebb körben adjuk tovább! Ez az az idő, amikor készen kell
lennünk számot adni a bennünk lakozó reménységről.
El
ne felejtsük: VIRÁGVASÁRNAP következik. NAGYHÉT lesz. Készüljünk
lélekben, családi körben, személyes csendességben. Legyen templommá a
szívünk az otthonunk.
Szigethy János
lelkipásztor
Reményik Sándor gyönyörű verse meghökkentően aktuális.
Sokan vágyhatunk most a templom csendje után.
Sokan vágyhatunk most a templom csendje után.
Reményik Sándor: Üres templomban
Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.