Keresztyén hitünk az életünk minden részére hatással van. Az időnkre is.
Rövidnek,
vagy hosszúnak tűnik a mögöttünk lévő hét? Ez az ú.n. szubjektív idő.
Mi szabja meg a "hosszát"? Talán az, hogy vajon csak múlik, vagy telik?
Az
időhöz való viszonyulásunk. Van aki elüti az időt. Más agyoncsapja,
esetleg mulatja az időt....Számomra - számunkra Kegyelem az idő, az Úr
ajándéka, lehetőség, - felelősség! Persze, nincsen arról szó, hogy
olykor ne volna szabad "elütni" játékkal, szórakozással. De amikor a
járvány megállít a rohanásunkban, átrendezi az életünket, - az időnket,
jó ezen elgondolkozni. Összezár családokat és lehetőséget ad...Ha
egyedül vagyok, talán találkozásra hív önmagammal. Elcsendesedett a
város, talán a világ: mi csendül meg a csendben? Mert lelkem legbelső
szobája ez a csend.
Mennyi mindennel telhet meg az időm: találkozásokkal, fölismeréssel, imával másokért.... és milyen hiába múlhat....
Mielőtt
papos, kegyes beszédnek éreznénk: a kegyelmi idő nem könnyű idő, amely
mindig könnyen telik, hanem sokszor keskeny út, de mindig a cél felé.
1/2 11-kor legyünk együtt a napi íge olvasásában: Lukács 20,1-8.
Legyünk együtt imádságban, gondoljunk egymásra, "hiányozzunk egymásnak" - talán ez a hiányérzet is a szeretet egyik ismérve.
Kérem, hogy ha jónak látjuk, osszuk meg másokkal is ezeket a gondolatokat.
Áldás és békesség
Szigethy János
lelkipásztor